- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A Köztársaság téri teátrumot a valamikori Tisza Kálmán téren mindössze kilenc hónap alatt épült fel Budapest legnagyobb befogadóképességű (akkor 3167 férőhelyes) színháza. Népoperának hívták.
A telket a főváros adta, de felépítése - ma így mondanánk - magánfinanszírozásban zajlott. A tervezők, Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza - a nevéhez méltóan - tömegeket vonzó, viszonylag olcsón fenntartható és nagyszínpadi produkciók befogadására alkalmas épületben gondolkodtak. Már az első kritikák kiemelték a hatalmas befogadóképesség, a remek akusztika és az akkor szokatlan, trapéz alakú nézőtérnek köszönhető nagyszerű láthatóság ideális hármasát.Az első direktor, Márkus Dezső műsorpolitikájában a klasszikus nagyoperák és balettek mellett rendszeresen megjelent az operett, sőt olykor igényes prózai művek is. Márkus néhány év alatt csődbe jutott, s az intézmény elindult lefelé a lejtőn. Az új bérlő, Beöthy László már jelentősen felpuhította az eredeti népoperai koncepciót, operettek és könnyű daljátékok kerültek inkább színre. A színházban szinte házi szerzőként szerepelt Zerkovitz Béla, akinek valamennyi operettjét itt mutatták be.
1917-től nemcsak a bérlő személye változott, de jelentősen átalakították az épületet, és új nevet is kapott. A Városi Színház nézőtere jelentősen csökkent ugyan (2400 főre), de még mindig a főváros legnagyobb középületének számított (ez ma is így van). A bérlők gyakori változása jelezte, hogy a befektetők és a fenntartók nemigen találták meg a számításaikat. 1921-től ismét az opera műfaja erősödött meg, a hely három évadra az Operaház fiókintézményévé vált, majd ezt követően újra a vegyes műsorpolitika lett domináns.
A sokadik bérlő visszavonulását követően, 1940-től öt évadon keresztül a főváros vette kezelésébe az intézményt, mely ez idő alatt Magyar Művelődés Háza néven működött. A második világháború dúlásai szerencsésen megkímélték az épületet, mely 1946-tól két éven keresztül moziként funkcionált. 1948-től - ismét Városi Színház néven - az eredeti feladatkörének megfelelően működött, majd 1951-ben, egy jelentősebb átalakítást követően megint az Operaház kezelésébe került. (Ekkor készültek a híres Bernáth Aurél-freskók is.) Az épület 1953-ban vette fel Erkel Ferenc nevét. F: momus.hu
Budapest VIII. kerület
Köztársaság tér 30.
Magyarország
Friss hozzászólások
Én megtaláltam a…
Ne felejtsd…